Gabe Brown története - 1. rész

Az alábbi interjú az Acres USA mezőgazdasági lapban jelent meg. Gabe Brown a takarónövények nagy mestere, direktvetéssel műveli a földjeit évtizedek óta sikeresen, szinte nulla inputtal.

Gabe Brown egy úttörő termelő Észak-Dakotából, aki a száraz klíma ellenére takarónövények használatával teremti meg az egészséges, termékeny talajt és ér el magas hozamokat

Gabe Brown az USA egyik legfáradhatatlanabb hittérítője a takarónövények innovatív használatának. Bár a talaj egészségét és a termények változatosságát egy tipikus nagytermelő oldaláról közelíti meg – az ipari mezőgazdaság szellemében – az észak dakotai Burleigh megyében található farmja szinte teljesen mentes szintetikus vegyianyagoktól. Ahogy elmagyarázza az interjúban, Brown reméli, hogy a közeljövőben kifuttatja a programból a néhány évente használt gyomirtókat is. Brown teljes élettörténete cáfolata a népszerű közvélekedésnek, hogy költséges inputtal és GMO vetőmagokkal (amelyektől óvakodik) kell dolgozni a magas hozamok eléréséhez. Ő azon kevesek egyike, akik manapság kiutat mutatnak a termelőknek az alagútból. Gabe Brown augusztus eleji munkája közben kedélyesen mesél életéről.

ACRES USA Amikor Ön és felesége, Shelly megvásárolta 20 éve a jelenlegi birtokot, milyen típusú gazdálkodást folytatott?

BROWN A farmot, amin most állunk, a feleségem szülei vásárolták még 1956-ban. Ők hagyományosan gazdálkodtak – szántás, gyakori talajművelés, fél évig feketeugar, fél évig gabonafélék. Elsősorban tavaszi búzát, zabot, árpát és egyszer, valamikor jó régen lent is termesztettek, de volt nekik egy kisebb marhacsordájuk is a késő hetvenes évekig.

Amikor 1983-ban befejeztem a főiskolát, Shellyvel leköltöztünk a családjához és belekezdtünk a marhatartásba. Ők továbbra is a gabonatermesztést folytatták, míg mi a marhatartással foglalkoztunk, miközben mindketten a városban dolgoztunk.

A késő nyolcvanas években kezdtük el felosztani a legelőket, hogy váltóba legeltessünk, mert csak három legelőrész volt, mikor a farmra érkeztünk. Ez volt az első belépésünk a váltólegeltetésbe.

Majd 1991-ben lehetőségünk volt megvásárolni a farmot a családtól, akik nyugdíjba vonultak és beköltöztek a városba.

Az első két évben én is hagyományosan, szántásos műveléssel  gazdálkodtam.

Ezen a környéken, Bismarck külvárosában a csapadék éves mennyisége 380 milliméter, de ebből mindössze 230 milliméter az eső, a többi hóként esik le.

Ebből adódóan mindig is úgy gondoltam, hogy a csapadék volt a korlátozó tényező a farmon.

Volt egy barátom az állam északi részén, aki direktvetéssel gazdálkodott és rábeszélt, hogy próbáljam ki a direktvetést, hogy több nedvességet tudjon tárolni a talajom.

Ő mondta nekem, hogy “ Gabe, ha el akarod kezdeni a direktvetést, akkor add el minden talajművelő eszközöd, egyébként fennáll a kísértés, hogy használd is azokat.”

Megfogadtam tanácsát és eladtam minden talajművelő eszközünk, még azelőtt, hogy megvettem volna az elsődirektvetőgépet 1993-ban.

Ez egy 5 méter széles, John Deere 750-es direktvetőgép volt és azóta 100 százalékban direktvetéssel gazdálkodunk.

Az első évben borsót vetettem elsőként az életemben, majd elkezdtem néhány hektáron lucernát vetni talajmunka nélkül.

Elkezdtem kissé módosítani a vetésforgót bár fogalmam sem volt róla, hogy mivé is fog ez fajulni, de ami igazán megváltoztatott minket az az 1955-ös év volt.

Ebben az évben 485 hektáron vetettünk tavaszi búzát – megemlíteném, hogy a farmhoz 810 hektár szántó, 1200 hektár természetes legelő tartozik, összesen egy kicsivel 2000 hektár felett gazdálkodunk.

Egy nappal a 485 hektár tavaszi búza aratása előtt a jég elverte az egész környéket. Ez egy durva tréfa volt, hiszen az elmúlt 25 évben talán egyszer esett némi jég, senki nem számított rá, ezért biztosításunk sem volt a mezőgazdasági károkra.

ACRES USA Úgy hangzik, mint egy igazi történelmi jégverés.

BROWN Az is volt. Abból sejthető, hogy mekkora volt a kár, hogy az USDA kiküldte az embereit a kárt lefotózni. Nagy szerencsémre a borsót már learattam addigra, mikor elverte a jég a búzát, így rögtön felismerhettem, mennyire szükséges is a változatos vetésforgó.

A jégverés után gondoltam, ha már úgyis teli van tápanyaggal a talaj, vessünk valami növényt, amiből tudjuk etetni a marhákat, mert a jégverés a legelőket is tönkreverte.

Ez volt az első próbálkozásom azzal, amit manapság takarónövényeknek hívunk. Kimentem és vetettem valamennyi szudáni füvet és kölest, hogy megpróbáljak takarmányt termeszteni.

Aztán 1996-ban elkezdtünk kukoricát termelni  és még több hektár borsót.

Amikor fiatal vagy és éppen kezdő gazda, ráadásul  elveszted a termés javát a jég miatt, elég nehéz fizetni a számlákat. Annyi pénzt sem tudtam sehonnan szerezni, amiből kifizethettem volna a ráfordításokat, így aztán elkezdtem gondolkozni: "Rendben, hogyan tudok nitrogént adni a növényeknek, anélkül, hogy műtrágyát vennék?"

Így aztán elkezdtem lucernát vetni újabb hektárokon, még több borsót és ültettem, szudáni füvet és kölest megint. Ezeken kívül volt még tönköly, tavaszi búza, zab és árpa a földeken - nem is tudtam akkor, hogy ez volt a megalapozása a változatos vetésforgónak.

És erre mi történt? Megint egy jégverés – mindent elvert.

Na, ez már megsemmisítő volt. A feleségemmel mindketten a gazdaságon kívül dolgoztunk, hogy ki tudjuk fizetni a számlákat, két kisgyerekkel ez bitang nehéz volt.

De ezután a jégverés után is újra még több keveréket vetettem, hogy legyen mit enni a marháknak, a keverékek egyike búzából, tritikáléból és szöszös bükkönyből állt.

Akkortájt a talaj egészsége még véletlenül sem fordult meg a gondolataimban, mindössze próbáltam megmenteni a farmot, amit azonban valójában csináltam, az volt a talaj egészségének megalapozása.

1997-ben még jobban szélesítettem a vetésforgót, de abban az évben kivételes aszály köszöntött be – senki nem aratott a környéken, minket is beleértve.

Gyakorlatilag három egymást követő évben vesztettük el a termést.

Elkezdtem újra nyári növényeket vetni, a szokásos szudáni fű és köles mellé lóbabot vetettem, mert végképp nem volt pénzem műtrágyára, de azt tudtam, hogy ha együtt vetem a pillangós növényt a többivel, akkor az megköti a nitrogént a fűféléknek.

Szóval ekkor kezdtem el társnövényeket használni.

Eljött az 1998-as év és ismét elvesztettük a termés 80 százalékát a jég miatt.

Negyedik évben elveszteni a termést talán kissé túlzás, de a feleségemmel együtt máig azt mondjuk, hogy ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velünk, mert megváltoztatta a szemléletem az ipari mezőgazdaságról.

ACRES USA Ez aztán valóban rekordokat döntögető furcsa előfordulása a jégesőnek, ennyi év alatt láncban.

BROWN Az igazán mókás dolog az volt ebben a drámában, ahogy visszaemlékszem, hogy egyetlen szomszédomat sem érintette a jégverés abban a három évben, egyedül az aszály miatt vesztettek termést 1997-ben. Én voltam az egyetlen, aki sorozatban négy évben vesztette el a termését és hiszem, hogy oka volt ennek, hogy így történt.

Ahogy így visszanézek, ez volt a lehető legjobb dolog, ami velünk történhetett, mert észrevettem, hogy a borsó után a következő növény jobban nőtt. A szudánifű/köles/lóbab keverék után szintén jobb volt a következő növény, ahogy a tritikálé/szöszös bükköny után is.

Észrevettem, hogy a talaj szervesanyag tartalma javulni kezdett és szerencsémre mindig csináltattunk talajteszteket. Az apósom sok éven keresztül rendelt teszteket, így megvolt az alapadataink.

Amikor megvásároltuk a farmot, a talaj szerves szén tartalma (humusz) 1.7-1.9% között volt.

ACRES USA Ezek az értékek jellemzőek egy olyan talajra, ami évtizedeken keresztül nem nagyon kapott mást a szintetikus nitrogénen kívül?

BROWN Igen és még jelzi a szántást és a sokszínűség hiányát is a vetésforgóban. Ez a két dolog különösen rombolja a talaj szerves széntartalmát, ami nálunk 1.7-1.9% volt a kezdetben.

Négy év jégverése és aszálya után felfigyeltem arra, hogy ez az érték némileg megemelkedett. Akkoriban nem fogtam fel, hogy mit csinálok, de most már tudom, hogy több gyökerem lett a talajban.

A talajban lévő szerves anyag növekedésének kétharmada a gyökerekből  származik. Szóval a társnövényeket termesztve sokszínűvé vált a vetésforgó, s megemelkedett a szerves anyag tartalom, ami jó dolog.

Akkor sem trágyát, sem műtrágyát nem tudtam venni, de most már tudom, hogy ebből a talajélet profitált. Akkor elképzelésem sem volt, mit csinálok, csak próbáltam túlélni.

ACRES USA Ez volt minden, ami vezette a takarónövények válogatását?

BROWN Igen, ez a túlélés szükségszerűségéből jött, hogy tudjam etetni az állatokat és termeljek valamit, amit pénzzé tudok tenni. Ennyi a történet lényege, mert akkortájt semmiféle hajlamom nem volt, hogy a talajegészséggel foglalkozzam. Igazából nem is ismertem fel, hogy a talajaim lepusztult állapotban voltak.

ACRES USA Hány állatot kellett etetnie a kilencvenes években?

BROWN Akkor 100 és 150 közötti állatállománnyal dolgoztunk. Csak összehasonlításként, hol is tartunk ma, most állandóan 350-400 közötti marhát tartunk ugyanazon a területen szabad legeltetéssel.

A marhákat ugyanazon a szinten tartjuk, míg mellette 300-600 egy nyaras állatot is tartunk ugyanazon a területen. Javarészét a legelőn tartjuk végig  míg el nem érik a 28 hónapos kort.

Most jelentősen több állatot tartunk, plusz van egy kisebb birkanyájunk is, valamint szárnyasok is a legelőn vannak szabadtartásban. A fiamnak van egy szabadon tartott tojótyúk üzlete és valamenyi pulykája is. Mi aztán igazán változatossá tettük a működést, ugyanazon a területen legeltetve minden állatot.

A múlt hónapban  kaptam meg egyébként a talajvizsgálati eredményeket és a szerves széntartalom 5.3-6.1% között van azokon a földeken, ahol valaha 1.7-1.9% között volt. Szóval több, mint megháromszoroztuk a szerves széntartalmunkat.

ACRES USA Kifejtené ezeknek a számoknak a fontosságát?

BROWN  Amikor megvásároltam a farmot, elég szerencsés voltam, hogy az USDA Természetes Erőforrások Megőrzése Szolgáltatásától kijöttek és készítettek egy beszivárgási talajtesztet, amiből kiderült, hogy mindössze 12 mm víz tudott óránként beszivárogni a talajomba. Ennek oka a rengeteg szántás miatt elporlott talaj igen gyenge aprómorzsássága, levegőpórusokban szegénysége  volt.

Egy évvel ezelőtt készítettük az utolsó ilyen tesztet, akkor 20 cm víz volt képes beszivárogni óránként, ez 16-szoros növekedés.

Megmondhatom bárkinek, hogy azt gondoltuk, hogy egy igazán csapadékszegény környéken vagyunk, de nem az számít, hogy csak 380 milliméter csapadék esik, hanem abból mennyi kerül a talajba és mennyit tud abból eltárolni.

A szerves szén az,  ami a talaj vízmegtartó képességét képes javítani és egyetlen százalék szerves szén növekedés 180.000 liter vizet is képes tárolni hektáronként.

Szóval amikor a talajom szeeves széntartalma kevesebb, mint 2 százalékról hat százalékra változott, számold ki, mennyivel több vizet képes eltárolni. És ez pozitív változást csak a víz szempontjából néztük meg.

ACRES USA Vissza a történet elejéhez, a kilencvenes években igazán szerencsétlen időszakot élt meg.

BROWN Nos igen, 1998 után négy évben vesztettük el a termést a jégverésnek és aszálynak köszönhetően. Képesek voltunk megélni a húsmarha tartásból és igazán szerencsések vagyunk, hogy a bank nem árverezett el mindent. Képesek voltunk fizetni a kamatokat, ezért megtartottak minket.

Ekkortájt már láttam a változást a talajban, s 1997-ben talákoztam először a holisztikus menedzsmenttel. Don Campbellt Albertából hallottam beszélni a holisztikus működésről és elgondolkoztatott, hogy én is így kezeljem a farmom.

A mai mezőgazdaságban elválasztjuk a kukoricát a szójától és mindkettőt az állatállománytól -  minden el van szigetelve egymástól.

Elgondolkoztam a változásokon, amelyek a sokszínűséget érintik a farmomom és amire rájöttem, hogy igazából egy ősállapotú legelőt próbáltam másolni.

Amikor kimész egy természetes legelőre, az rendkívül sokszínű. A fiam legelőkezelést oktat a helyi középiskolában és amikor kijöttek az egyik ősállapotú legelőnkre, két órán belül 140 különféle faját számolták össze a füveknek, pillangósoknak és egyéb növényeknek. Ez egy igazán nagy változatosság.

Don Campbell beszélt a holisztikus menedzsmentről, hogyan dolgozik minden együtt, és miként nem tudsz megváltoztatni egyetlen dolgot, anélkül, hogy más dolgokat nem  érintene ez a változás.

A jégverés és aszály rákényszerített, hogy színesebbé tegyem a vetésforgóm takarmánynövényekkel, mint a szudáni fű, köles, lóbab, én pedig visszaengedtem az állatokat a szántóra.

Számomra ez volt a holisztikus menedzsment kezdete.

Szóval a kilencvenes évek végétől egészen a századfordulóig kiszélesítettem a társnövények használatát és azóta hívom őket takarónövényeknek.

Amikor például learattam a borsót, azonnal vetettem valami mást utána.

Elkezdtem a talajbiológiáról olvasni és hogy mi is történik a föld alatt.

Korábban mi soha nem láttunk gilisztát a földjeinken, de a direktvetés, a takarónövények és a  szármaradvány hatásaként, amit talajvédelemként hagytam a felszínen, minden parcellánk teli lett gilisztával.

Akkor is szerencsés voltam, mikor a kerület talajmegőrzésért felelős szakértője, Jay Fuhrer az NCRS-től felfigyelt rám és megkért, hogy vegyek részt a bizottsági munkában, ahol aztán igazán sokat foglalkoztunk a talajok egészségével.

Ez akkortájt volt, mikor a no-till kezdett népszerűvé válni. Én voltam az első notilles a megyében, de mostanra Burleigh megye 75 százalékát direktvetéssel művelik, így láttuk az igazi fellendülést, ahogy megnőtt a no-till után érdeklődők száma.

Aztán 2003-ban találkoztam Dr.Kristine Nicholssal, aki talaj mikrobiológusként dolgozott az AR mandani állomásán Észak Dakotában. Dr Nichols a glomalin kutatásában dolgozott együtt Dr. Sarah Wrighttal Beltsvilleben, Maryland államban.

Dr Nichols 2003-ban meglátogatott a farmomon és ahogy sétáltunk a földjeim mellett, mondta: “ Gabe, hosszú utat jártál be, de a talajod sosem lesz fenntartható állapotú, ha nem hagyod el teljesen a műtrágyákat.

Akkortájt már elég alacsony dózisokkal dolgoztam, de valamennyi műtrágyát még mindig használtam.

Kíváncsi vagy a folytatásra?